Szereplők

Ha elolvastátok Eposzvilág teremtését, akkor azt javasoljuk, hogy ismerkedjetek meg azokkal a szereplőkkel, akikkel biztosan találkozni fogtok majd a történetek során.

Nos, tartsatok velünk!

Bazsák

A teremtő Papa – mivel így tartotta kedve – megőrizte fizimiskáját a lények között a földrész és az égbolt terein. Ezek a lények a Bazsák. Ők a Papa Eposzvilágbeli képviselői a Papa jellegzetes ábrázatával, és a visszakérdezés sajátos művészetével. Ezek a Bazsa lények sokan vannak ám, és sok helyen lehet velük találkozni szerte Eposzvilágban.

Fontos tudnotok azt is, hogy a Papa nem tartotta meg saját nevét az általa létrehozott világban, hanem minden, ami őrá hasonlít, legyen az egy Bazsa lény, egy állat, egy növény, vagy egy hely, az a Bazsa elnevezést hordozza magán. Tudni szeretnétek, hogy hol él a legtöbb Bazsa és bazsaszerű állat és növény?

Olvassatok tovább és rögvest kiderül.

Bazsa-erdő

Az eposzok hatalmas kiterjedésű élőhelyének nyugati szegletében a Bazsa-erdő terpeszkedik. Felülről szemlélve a buja erdő Bazsa arcának formáját öltötte magára. Két markáns vonásának egyikét a Nyugati-hegység mélységeiből fakadó Bazsa Tavon Keresztül Folyó-folyó alkotja – amely nevéhez híven a Bazsa tavat is táplálja nyálas vizével és a Nyugati-óceánba ömlik –, a másik vonása pedig az óceán vizéből indul. Ez a Végtelen-lyukak Felé Folyó-folyó, amely a földrész belsejétől nem messze egy éles kanyart leírva a déli égtáj felé hagyja el a földrészt a Végtelen Lyukakon keresztül, ahol a lények számára dimenzióváltás is lehetséges.

A Bazsa-erdőben minden Bazsa. A legkisebb élőlénytől kezdve a legnagyobb növényeken és állatokon át, a fák között zúgó szélig, minden Bazsa arcát hordozza. Aki betéved az erdőbe, majd sikeresen kiszabadul onnan, az bizonyos, hogy többet nem kívánkozik vissza oda. Az is igaz, hogy számos vándor csak nagyon sokára mesélheti el az erdőben szerzett élményeit, ugyanis gyakran több évszázad is eltelhet az erdőbe belépés, és az abból való szabadulás között. Az évszázadokon keresztül tartó kóborlás a Bazsa-erdőben azt az egyedi élményt nyújtja látogatójának, hogy minden egyes mozdulatára azon nyomban reagál a rengeteg. Ha a vándor a rémülettől menekülni próbál neki iramodó lábbal, csapkodó karokkal, a közelben lévő Bazsa fa, Bazsa levél, vagy bármely Bazsa állat azonnal visszakérdez az összes mozdulatra. Ekkor a Bazsa lény remegni kezd – elsősorban a feje –, az indulat vért pumpál húsos arcába, majd a menekülni próbáló egyedre veti magát. Magához szorítja, és kedves, de rendkívül nyálas csókokkal borítja el, amelyet nem ritkán heves arcon nyalással is kiegészít. Ennyivel azonban nem ússza meg a szerencsétlen, hiszen ahogy tovább folytatja az útját, hamarosan egy Bazsa lény újból magához vonja, hiszen visszakérdez arra, ahogy a vándor folytatja az útját. Végül az erdőtől megszabaduló látogató, mérhetetlen mennyiségű nyállal, meggyötört testtel és lélekkel szívhatja be a szabadság illatát, hacsak nincs olyan balszerencséje, hogy a Bazsa-erdő visszavonja magához, rákérdezve a szabadság élvezetére. Aki esetleg az erdő megkerülésére törekszik, az sem biztos, hogy szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a Bazsa-erdő a buja rengeteg kikerülésére is visszakérdez. Bizony, nagyon távol kell lenni az erdőtől, hogy ez ne történjen meg.

Ettől eltekintve – ha nincs átutazó éppen a vadonban – békés és játékos hely ez. Bazsa madarak, Bazsa bogarak, Bazsa arcú erdei állatok sokasága mindenütt, a fák lombja és a levelei, mind Bazsa arcot viselnek. A Bazsa-erdő felett az égen Bazsa arcú felhők húznak át, időnként Bazsa arcú szárnyas lények lovagolják meg őket. Még a szélnek is Bazsa arca van időnként, de legalábbis a hangja olyan. Ha eső esik, ha hó hullik, az összes cseppben Bazsa mosolyog, ha napfény járja át az erdőt, Bazsa arca csillan meg a Bazsa esőcseppektől ázott Bazsa formájú köveken, sőt fent az ágak sűrűjében Bazsa Tarzan himbálózik liánon, ágyékkötőjében.

Rézüst Király

Eposzvilág szórakozott eposza a mindig vidám Rézüst Király.

Akkora hajkoronát hord a fején, hogy ha erdőbe téved, haja beleolvad a lomb rengetegébe, így kiválóan el tud vegyülni a fák között. Akinek viszont éles szeme van, észreveheti, hogy bizony ennek a fának hosszú, hajlott orra van, élesen előreugró álla, és derékig érő pajesza. Vékony kezeivel gyakran játszik az oldalirányban is jelentősen megnőtt hajfürtjeivel, melyet sosem fésül. A hajzuhatag természeténél fogva minden körülmények között megőrzi formáját, leszámítva azt, hogy egyre terebélyesebbé válik. Olyan sűrű, hogy egy-egy jóleső óceáni fürdőzés alatt sem tapad lucskosan gazdája koponyájára. Hajának büszke tartása szinte az örökkévalóságnak szól, a néhanapján lecsapó vihar sem tud kárt tenni benne. A mindig vidám Rézüst Király – a hajában fészkelő kék színű macskájával együtt – a földrész bármely szegletében megtalálható, hiszen nagyon szereti a vándorló életmódot. Útjai során esővízzel oltja szomját, ha pedig éhes, mézet eszik, vagy diót majszol. Elnevezésével ellentétben Rézüst Király nem igazi király. Nincs udvartartása és nagy kastélya, nincsenek szolgái, sem hadserege, nem ugrándozik körülötte udvari bolond, nem kérik ki semmiben királyi tanácsát, csupán hajkoronája révén illeti e név.

Jocó

Jocó a Virágos-réten segíti az Üvegeposzok munkáját. Ő Feri ikertestvére, és nagyon szereti a nektárt.

Tevékenysége során rengeteg virágot fogyaszt, de mindig ügyel arra, hogy az Üvegeposzoknak jusson elegendő friss virág, hiszen a Virágos-réten élő növényeket ők gondozzák. A virágok nektárjukban hordozzák a Boldogságszirup alapanyagát, ennek köszönhetően Jocó állandóan mosolyog. Tágra nyílt szemeivel és masnival átkötött hosszú orrával csalhatatlanul kiszimatolja a megfelelő virágot, melyet alkalmasnak ítél a feldolgozásra. Felfelé hajló, hegyes szájával képes a virág tövét óvatosan összecsippantani, úgy szállítja oda az Üvegeposzoknak. Öröme ilyenkor határtalan, két felfelé kunkorodó haja szála izgatott táncba kezd. Az Üvegeposzok hálásak Jocó szolgálataiért.

Üvegeposzok

Az Üvegeposzok borospalack formájú, karok és lábak nélküli üvegteste vidáman csillog, miközben Jocó beléjük helyezi a virágokat

A kölcsönös egymásrautaltság mindkét félnek hasznos, hiszen Jocó annyi virágot rág el napközben, amennyi elegendő jókedvének fenntartásához, az Üvegeposzoknak pedig nem kell szenvedniük a gyűjtő munkától, amely végtagok híján meglehetősen fárasztó lenne. A rét az Üveghegy lábánál található, amely a kontinens keleti részén terül el a Keleti-óceán partján. Az Üvegeposzoknak nagy távolságot kell megtenni, hogy a nektár eljusson az Üveghegy gyomrában lévő erjesztő üzembe, hogy ott alakuljon át csodás sziruppá.

Feri

Mint korábban említettük, Feri és Jocó ikertestvérek.

Nagyon közel állnak egymáshoz, általában fél eposz arasznyira. Ilyenkor mindent egyszerre cselekszenek, és mondanak tökéletes összhangban. Azonban, ha eltávolodnak egymástól – akár hosszabb időre, hiszen Feri szereti Eposzvilágot felfedezni –, akkor Feri visszatértekor sok eposz órának kell eltelnie, amíg Jocó felismeri testvérét, hiszen a Boldogságszirup jelentősen befolyásolja az emlékezőképességét.

Korda

Aki kíváncsi az óceán víz alatti világára, annak Korda szolgálatait szükséges igénybe vennie.

Lakóhelye a Keleti-óceán partján magasodó világítótorony lábánál lelhető fel. Ő az, akinél senki sem ismeri jobban a tengerfenék forgatagát, ezért gyakran vállal el idegenvezetést, érdekes expedíciókat az óceán mélyén. Távoli rokona Rézüst Királynak, hiszen a ponty testű Korda fején egy hatalmas hajpamacs ágaskodik, melynek formája és más jellemzői megegyeznek Rézüst Király feje búbján hordott hajkollekcióval, igaz, ennyiben ki is merül a rokonságból adódó hasonlatosság.

Holdkór és Napóleon

A kontinens nyugati partján a Nyugati-hegység nőtt a lyukacsos felhők közé. A hatalmas hegység csúcsai felett Holdkór, az égi eposz munkálkodik, aki az éjszaka fényeiért felelős.

Holdkór Napóleon pihenőideje alatt ezüstös fénnyel borítja be a tájat, de mivel egész éjszaka dolgozik bohóc sipkájában, szemei állandóan duzzadtak az álmosságtól. Napóleonnal pompásan együttműködik időtlen idők óta. Sosem történt még olyan, hogy egyikőjük korábban kelt volna fel, mint ahogy az szükséges lett volna, de olyan sem fordult még elő, hogy a másik később tért volna nyugovóra a szokásosnál.

Kőeposzok

A Nyugati-hegység, a Bazsa-tó környéke és a kontinens északi részén található Kincsesbánya ölelésében találhatóak a Kőeposzok. Vénségesek, mint az idő, és nagyon bölcsek is. A világ minden titka, rejtélye elméjükben pihen, de nem szólnak róla senkinek, elhallgatják a tudást mindenki elől. Bölcsességük a rendíthetetlenségben és az állandóságban gyökerezik, az időjárás változásai csupán évezredek múltán voltak képesek nyomot hagyni rajtuk.

A Nyugati-hegység sziklái a rokonaik, azzal a különbséggel, hogy a Kőeposzokat, ha akarta valaki, akkor elszállíthatta taligával, vagy más arra alkalmas eszközzel, de nem szerették az efféle utazásokat. Egy Kőeposz lelke mélyén annak örül, ha nem háborgatja senki, ha meghagyják mozdíthatatlan nyugalmában.

Hüje Úr

A Nyugati-hegységtől északra, túl a Kincsesbányákon és az Elvarázsolt Kastélyon, az Űrállomás ezernyi fénye tündöklik. Az Északi-hegység havas csúcsain fekvő hatalmas Űrállomásnak és az aprócska űrhajónak gazdája Hüje Úr.

Kis termete, valamint fékezhetetlen kíváncsisága az égiek, de legfőképpen a teremtő Papa iránt megfelelő ok arra, hogy gyakran használja űreszközét, és számtalan utazást tegyen a csillagok között. Hüje Úr másnak is megengedi, hogy beszálljon az űrhajóba, de ennek két feltételt szabott. Az egyik, hogy férjen bele az illető a masinába, a másik, hogy felszállás előtt fejenként két zsemlét köteles átadni számára. A kaland ígérete ellenére viszont mégis csekély az űrbe vágyó eposzok száma. Ennek több oka van. Egyrészt, mivel az eposzok jó része nagyobb, mint Hüje Úr, ezért kizárólag kistermetű eposzok jelentkeznek az utazásra. A másik ok is teljesen érthető. Az Üveghegytől ugyanis hosszú lépcső vezet fel az Űrállomáshoz, melynek elérése több napba is beletelhet, ezért sok eposz lustaságból bele sem vág a kalandba. Nem utolsó sorban a repülés iránt érdeklődők az Üveghegy erjesztő üzemében annyit fogyasztanak a szirupból, hogy még a legeltökéltebb, égi kalandra áhítozó eposz is boldogságában elfeledkezik az egészről.

Krampusz

Ami a földrész déli peremét illeti, vigyázni szükséges a Füstölgő-vulkánok mérgező gázaival, égető lávájával. Igaz, van itt valaki, aki igyekszik megóvni az ide merészkedőt a váratlan vulkánkitörésektől. Krampusz az egyetlen olyan eposz lény, aki képes elviselni a remegő forróságot.

Önként vállalt feladatát nagy szorgalommal és fáradhatatlanul végzi, hiszen ezt másképp ellátni nem is volna lehetséges. Napjai azzal telnek, hogy két vödörben hordja az óceán vizét, és önti bele azt a vulkánok szájába, így hűtve azokat. Krampusz szívós adottságai más területen is igen hasznosak, hiszen másodállásban ő a Pokol bejáratának őrzője, az oda vezető utat kiválóan ismeri, sőt a bátor látogatók számára idegenvezetést is vállal odalent. Gömbölyded, pöttyös teste, apró vámpírfogai, villás farka, továbbá bolyhos fülei nagyon is azt sejtetik, hogy vannak rokonai az alvilágban.

Q-cu

Ahogy a vulkánok mentén, úgy a mocsár vidéken sem könnyű az élet annak, akit eredendően nem oda szánt a sors. Azonban a Füstölgő-vulkánok déli lábánál elterülő, és az óceán által határolt ingoványos, rovaroktól és egyéb vérszívóktól hemzsegő mocsaras vidék remek élőhelye Q-cunak.

Hosszú orrával, egyetlen fogával – amely széles szájának hol a bal, hol a jobb oldalán, avagy közepén jelenik meg beszéd közben – az Illatos-mocsár legfilozofikusabb és legkényelmesebb lénye. Napjai mással sem telnek, mint hogy nádszálat rágcsál, dagonyázik a bűzlő ingoványban, és az élet nagy kérdésein és kis feleletein gondolkodik. Elméleteket gyárt és cáfol meg, teóriákat állít fel, amelyet a kétkedés fellobbanó lángjával porlaszt el. Magányában gyakran észre sem veszi, hogy miközben kétségek gyötrik, a lehetőségek is áramolnak felé. Nárcisztikus személyiségével önmagát szórakoztatja, mély tónusú, megfontolt hangjával válaszol saját felvetéseire. Kevés lénnyel találkozik a mocsár madarain, vérszívóin és egyéb állatain kívül, mivel senki nincs, aki betenné lábait, vagy csápjait ebbe a rettenetes bűzbe, és senki nincs, aki vállalná a kockázatot a mocsár veszélyeivel szemben. A nádszálrágcsáláson kívül időnként elfogyasztja az óceán által partra sodort döglött halakat, egyéb élettelen élőlényeket, sőt az ízletesebb tárgyakat is, de nagyon szívesen fogadja a mások által odavetett ételmaradékot, amiből sajnos nincsen túl sok.

Gitták

Abban az esetben, ha egy kíváncsi vándor szerencsésen átevickél az Illatos-mocsáron, elkerüli a Pokol lejáratát, és tovább menve kikerüli a Végtelen-lyukakat is – ahol dimenziót lehet váltani –, ezt követően pedig átkel az Üres-síkságon, eljuthat a Gitták földjére.

A Gitták földje – Csizmaország – egy hatalmas csizma alakú félsziget, ahol ezek a féregszerű, csizma alakú lényecskék élnek és dolgoznak.

Testük nyálkás, fejükön masni van, és nagyon szorgosak, igen vidámak. Szép számú egyeddel áldotta meg őket az élet, de nem véletlenül. Ők felelnek Eposzvilág teljes csizma ellátásáért, ugyanis ez nagyon fontos dolog az eposzok életében. Eposzvilágban szinte minden élőlény egyedi készítésű csizmát visel, melyekből nincs két egyforma. A különféle lábakra, illetve csápokra való lábbelik személyes megrendelésre készülnek nagy alapossággal, majdhogynem művészi szinten, ezért mindegyik csizmának önálló neve van. Van például Tökéletes Csizma, Másik Tökéletes Csizma, Üveg Csizma, Harang Csizma, Felelő Csizma, Kérdező Csizma, Fussunk Fussunk Szaladjunk Csizma, Bogártaszító Csizma, Sajt Csizma, Bojtorján Csizma, Vas Csizma, Fa Csizma, Éjjellátó Csizma, Pap Csizma, és a végtelenségig lehetne még sorolni a furábbnál furább elnevezésű csizma típusokat.

A Gittákat meglátogatni, vagy a csizmaigénylést bejelenteni nem csak szárazföldön lehet, hanem ezt meg lehet tenni hajóval is, hiszen itt van Eposzvilág egyik fontos kikötője. Ide futnak be a hajók a csizmának való különleges anyagokkal, és innen szállítanak messzi tájakra csizma rakományokat.

Szomszéd

Szomszéd, aki a Gitták élőhelyétől a három eposz mérföld távolságra lévő sziget lakója, minden évben eljön papírból hajtogatott csónakjával a Gittákhoz, hogy magához vegye új csizmáját.

Lábbelije nagyon különleges, hiszen rendkívül erős rugó található rajta, ezzel képes hatalmas ugrásokra, amely nem elhanyagolható tulajdonság a szigeten, melyet bejárni egy nap alatt sem lehetne. Az egyszemű, hosszú orrú, a magánytól kissé hóbortossá váló Szomszéd a sziget pálmafáit gondozza, egyben pálmamagokból hajra való olajat nyer ki a fészerében található sajtoló masinával. A selymesen csillogó olajkivonatot sok esetben Korda és Rézüst Király veszi meg tőle, hogy hajuk még ellenállóbbá váljon az időjárás viszontagságaival szemben, de mások is keresik a hajolajat izomgörcsök enyhítésére, szúnyogcsípés kezelésére, valamint Bazsa poloska elleni védelem céljából.

Főváros-Epicentrum

Mint minden létező dolognak, így Eposzvilágnak is van középpontja. Itt helyezkedik el a Főváros-Epicentrum.

Aki betér ide, olyan semmihez nem hasonlítható forgatagot tapasztal, hogy beleszédül. A szem bármerre tekint, mindenhol eposz lényeket lát, akik sürögnek, forognak, folyamatos a tülekedés. Csápok, orrok, szemek, lábak, karok tömkelege, akár egy hatalmas élőlény melynek sejtjei folyamatos és fáradhatatlan mozgásban vannak az utcákon, a sikátorokban, a köztereken. Ebben a nyüzsgő zsibongásban nincs olyan lámpaoszlop, postaláda, pad, hirdetőtábla, háztető, vagy akár házfal, amelyen ne lenne jelen valamilyen eposz. A Főváros-Epicentrumot felkereső látogató, amennyiben szeretne előre haladni, vigyáznia kell, nehogy rálépjen egy kósza csápra, vagy ne ütközzön bele egy utcai lámpáról lelógó szemgolyóba.

Rúzs Rózsi és a Nézőeposzok

Ha a szem és a fül megszokta ezt a világot, már nem lepődik meg azon, ha egy falba vájt lyukon keresztül Nézőeposzok leskelődnek, vagy ha éppen Rúzs Rózsi bukkan fel – aki unokatestvére a Nézőeposzoknak –, maga után rúzsnyomot húzva az utca kövén.

Laurák

A Laurák – ahogy a Nézőeposzok ­– szintén nagyon élvezik Eposzvilág fővárosának forgatagát. Karikába hajló testükkel nem csak a falakat szeretik megmászni, de felettébb kedvelik azt is, ha a kusza házak között futkározhatnak.

Jó ha tudjuk, hogy ők a legsebesebb lények Eposzvilágban. Bármely irányba képesek szaladni (előre, hátra, jobbra és balra, sőt keresztirányba is), és ők azok, akik mindenki másnál hamarabb odaérnek, ahová csak kell. De, ahol a leginkább otthon érzik magukat, az bizony a Sivatag. Ez az a hely, ahol Napóleon olyannyira ontja magából a forróságot, hogy a Nézőeposzokon és a Laurákon kívül nemigen lakik senki. A Lauráknak azonban a nagy szárazság semmilyen gondot nem okoz. Vidáman fel s alá mászkálnak az óriásira nőtt kaktuszok szárain, kikerülve a hegyes tüskéket, és fonálszerű, hosszú nyelvükkel a kaktuszok virágaiból nyernek maguknak táplálékot.

A kisebb-nagyobb lények ezernyi formája lüktető szíve az Eposzvilágnak. Egymás között alapvetően békésen viselkednek, de előfordulnak kisebb viták, nézeteltérések, hiszen ebben a pörgős és egyedi világban a sajátosságok feltétlen érvényesülnek, arról nem beszélve, hogy mindenki a maga módján rendezi a másikkal a problémáját. Bizony, sokszor alakulnak ki érdekes történetek, váratlan helyzetek.

A Főváros-Epicentrumban megtalálható minden, ami egy átlagos eposz életvitelhez szükségeltetik. Van óvoda, iskola, bolt, kórház, fodrász, ahol időnként Rézüst Király is dolgozik borbélyként, ha éppen nem járja a vidéket. A hotel, a piac, a szabóság – ami az ügyész lakóhelye mellett található – szintén fontos része a Főváros-Epicentrumnak, de még egy tetováló szalon is van.

Nagy a sürgés-forgás. Eposzok jönnek-mennek tömött sorokban, intézik ügyes-bajos dolgaikat.

Malév

Malévtól, az ügyésztől segítséget lehet kérni jogi ügyekben, aki készségesen és végtelen türelemmel hallgatja végig ügyfelét dupla tetejű kalapjában.

Szemét takaró kerek szemüvege mögül értően figyel, nap mint nap hallgatja az eposzok panaszait.

Gizike

A férjezetlen Gizike keze szorgalmasan jár vegyes boltjának pénztárgépén, fáradhatatlanul szolgálva ki vevőit, és persze alaposan fülelve az éppen aktuális pletykákra, amely a rántottán kívül a másik igencsak fontos kedvtelése. Férj híján sok hódolója akad, pedig lássuk be, ha a fizimiskáját vesszük szemügyre, bizony csodálkozunk ezen a tényen.

Válláig érő tömött hajával, masnival átkötött hosszú szaglószervével, hosszú kocsányon lógó szemével nem tekinthető a teremtés legcsinosabb lényének. Nem beszélve arról, hogy szemkocsányánál is hosszabb, előreugró vékony álla végén egy kirúzsozott, állandó csókra éhes száj virít.

Dr. Centrum

Olyan is akad szép számmal, aki vélt, vagy valós betegsége miatt keresi fel Eposzvilág főorvosát, Dr. Centrumot.

Öt szemével remekül átlátja a dolgokat, így villanásnyi idő alatt el tudja dönteni, hogy ki beteg valóban, és ki az, aki meggyőzte magát valamiféle kórságról. Arra is fontos odafigyelnie, hogy ha operál, akkor hasa közepéig érő orra ne lógjon bele a beteg testébe.

Miniszter

Miniszter hivatalos ügyekben képviseli világát, de mellékállásban matematikaoktató az iskolában.

Három, egymás alatt elhelyezkedő szemét külön is tudja mozgatni – azt mondják, hogy ennek is köszönhető, hogy remekül átlát a szitán politikai ügyekben –, feje két oldalán három visszakunkorodó kackiás hajszála pedig előkelővé teszi mások szemében, nem beszélve a nyakát körülölelő csipkés gallérról.

Nyú-york

Nyú-york, aki tetováló mester és képzőművész is egyben, meglehetősen népszerű az eposzok körében.

Szélsebesen dolgozik ügyfelei bőrén, szebbnél szebb, vagy bizarrnál bizarrabb formákat karcolva a bőrszövetekbe. E mellett rendkívül gyorsan képes létrehozni különféle műalkotásokat, hiszen ő a művészvilág vezetője egyben, ezért nem maradhat alul a többi művészhez képest. Jóindulatú lény, de kissé hiú munkásságára, úgy gondolja, hogy az ő alkotásai a legtartalmasabbak az egész Eposzvilágban. Természetesen teret enged minden lénynek, hogy kifejezhessék magukat olyan művészeti formában, amelyben csak szeretnék, de legbelül szigorú bírája az alkotóknak. Nehézséget igazán csak egy dolog okoz neki, mégpedig a teste. Noha szereti tömni magát szárított lepkeporral, melytől jókorára hízott, de nyolc lábával fürgén mozog, ezzel néha kisebb baleseteket okozva. Ennek oka, hogy lábai egymás mögött helyezkednek el a hasán, melyből egy – a farok végétől számítva a második – az ellentétes irányba néz. Amennyiben nem találja meg az egyensúlyt és a megfelelő ritmust végtagjai között, kövér teste kiszámíthatatlan táncba kezd, és hangos puffanással csapódik a földbe, néha maga alá temetve az éppen tetoválás alatt álló ügyfelet is.

Szörnyű Alak

Eposzvilág szabóságában készülnek az eposzok számtalan formájú és stílusú ruhái, melyet egy fura figura, Szörnyű Alak készít.

Az oldalsó irányban kiterjesztett füleivel, és lapát méretű tenyereivel rendelkező eposz nem a legmegbízhatóbb élőlény, legalábbis ami a munkáját illeti, hiszen hadilábon áll az idővel. A rábízott szövetekből jelentős késedelemmel szabja ki és varrja meg a ruhákat. Karján hatalmas órája már nagyon régóta nem működik, így sosem tudja, hogy a megrendelt kabátnak, nadrágnak, vagy akár kalapnak – mert azt is készít – mikorra kellene elkészülnie. Mindig hatalmas felfordulás lesz abból, ha a vevő szeretné megtekinteni vágyott ruhadarabját, de az még vagy nem készült el, vagy Szörnyű Alak a másét nyújtja át neki. Az Eposzvilágban azonban mindenki biztos lehet abban, hogy előbb, de inkább utóbb, megkapja saját ruháját.

Falramászók

A Falramászóknak azonban nincs szükségük semmiféle ruhára, mivel vastag bőrük megvédi őket az időjárás szeszélyétől.

Apró lábaikkal nagy magasságba képesek felmászni, legyen az bármilyen típusú falfelület. Lauránál jelentősebb sebességre képesek, fürgeségük utánozhatatlan, villámgyors reflexekkel rendelkeznek. Jelenlétük semmivel össze nem téveszthető. Apró testük fején pici kalap egyensúlyoz, továbbá aktívan szórják el bogyóikat mászás közben, így az utca pora mellett a Falramászó ürülék a leggyakoribb látvány Eposzvilág központjában.

Visszanéző Eposzok

A főváros izzasztó tumultusában bárkinek és bárminek nyoma veszhet. Amennyiben egy ilyen szörnyűség megtörténik, gyakran a meglehetősen barátságtalan modorral bíró Visszanéző Eposzokat hívják segítségül, akiknek csalhatatlan nyomolvasói képességeiről eposz legendák szólnak.

Nagyon fontos, hogy ezek a lények, csak szemük és lábaik irányába tudnak haladni, hátrafelé viszont semmiképpen. Ezért, ha eltévednek, és beleütköznek valamibe, amit kikerülni nem tudnak, az a végüket jelentheti. Ők így nevezik: a Nagy Megállás. Ez az a jelenség az életükben, amelyet feltétlen el szeretnének kerülni, bármerre is visz az útjuk.

Átlagos Eposzok

Találkozhattok majd az Átlagos Eposzokkal is, akik megszámlálhatatlanul sokan vannak. Ők az átlag polgárok, akiket bárhol megfigyelhetsz Eposzvilágban, bármilyen tevékenység közben, vagy csak úgy fel-alá jönni-menni.

Neve sincsen külön az egyedeknek, tagjaikat egyszerűen csak Átlagos Eposznak hívják. Fizimiskájukat illetően azonban elmondható, hogy nincs két egyforma belőlük. Annyi féle csáp, láb és szem kombináció létezik, ahányan csak vannak.

Eposzvilág térképe

Látható, hogy számtalan lényecske él ebben a világban, amelyeknek csupán egy részét mutattuk be. Elkeseredni nincsen okunk, hiszen az említetteken kívül a többiekkel is találkozunk a későbbiek folyamán. Addig is pihenjünk egyet, és hagyjuk, hogy a vidám képű Napóleon szórja szét forró sugarait a kontinensre, hogy papírcsákója alól – arca izzadtságából és a Bazsa felhők segítségével – esőt fakasszon a földre.